Holdfényexpressz

Kispál és a Borz

1998

Tartalom:

1.    Én is azt szeretném.. 1

2.    Kinn álok a ház előtt 2

3.    Ha az életben. 3

4.    Mindent bele. 3

5.    Szívrablás 4

6.    Nagyvárosi románc. 4

7.    Csillagközi bál 5

8.    Tesis a világ. 6

9.    Már délután. 6

10.      Az utolsó aktus a földön. 7

11.      Kólagép. 8

12.      Éjjeli nyugtató. 8

13.      Űrtúrista. 9

14.      Múlató. 10

• Én is azt szeretném
• Kinn álok a ház előtt
• Ha az életben
• Mindent bele
• Szívrablás
• Nagyvárosi románc
• Csillagközi bál
• Tesis a világ
• Már délután
• Az utolsó aktus a földön
• Kólagép
• Éjjeli nyugtató
• Űrtúrista
• Múlató

1. Én is azt szeretném

Mindegy csak valami szóljon JE
Egy hülye gitáros szólózzon JÓ
Rólam úgysem énekel senki mit tudják
Hogy én mit gondolok mit érzek
Nehogy már kiszámítsatok

Amit szerettek én is azt szeretném
Amit szerettek én is azt szeretném

Amit mindenki gondol JÓ
Amit mindenki használ SZÉP
Amit mindenki képzel hát…
Én is azokat azokat is én

Amit szerettek én is azt szeretném
Amit Ti szerettek én is azt szeretném

Ti meg azt hiszitek biztos
Hogy üzenhettek énnekem
Pedig azért vagyok csak itt
Mer' olyan sokszor mondta a TV-be

Mindegy csak valami szóljon JE
Egy hülye gitáros szólózzon JÓ
Szíven vagyok találva
Mikor éneklek a tömegbe
Ha akarjátok hatással
Lehettek rám nekem mindegy

Amit szerettek... (sokszor)

2. Kinn álok a ház előtt

Kinn álok a ház előtt lépéseket hallok
Bizalmat gerjesztek beengednek és ott majd a
bajnok
Rendet rak összehúz egy nagyobbacska halmot
Belőletek emberek akik bennt a házban laktok

Csak vicceltem de közben el is felejtettem
Mér jöttem mondottam ember bízva bízzál
De ne bennem a szememben a fekete összeszűkűl
Amikor engedem kifelé a testzsákból a lelket

Na és most szeress
Próbáld hogy szeretsz-e
Próbáld hogy szeress
Legalább te

Csak az autóban meg a házban vagyok
Biztonságban mindegyikben van annyi gomb
Amivel eltelik az a kis idő nem engednek senkit
Se közel és nem engednek sehová el titeket
Sem csak gombokat nyomva várjátok hogy jöjjek

Na és most szeress...

Kinn állnak a ház előtt lépéseket hallok
Be fogom engedni és ott majd a bajnok
Kereszt helyett a mellemen összekulcsolt kezem
alá
Rakja a távkapcsolómat néha boldog voltam azért
Pedig nem is az volt a cél

Csak hogy szeress
Próbáld hogy szeretsz-e
Próbáld hogy szeress
Legalább te

3. Ha az életben

Ha az életben nincs már több móka meghalunk
Mintha nem volna több dolgunk a világba és édes
Lenne a halál hát ilyen értelembe énekeljük el
Azt hogy vége nem járunk ki többet rétre nem
Úszunk többet a strandon és nem
Borozunk többet a gangon nem mondjuk nőknek
Hogy szép vagy ők a farkunkra azt hogy de szép
Nagy nem süt a nap be az ágyba mint az athéni
Hotelszobába nem mosol bugyit hogy tiszta legyél
Az Akropoliszra ha felmegyünk és ott a csikket
A városra pöccintjük és a viccek se lesznek
Már a nevetések is rövidülnek ahogy az élet se
Kéne már a halál után nekem már úgy igazán

4. Mindent bele

Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam
Eltömjem és közben ne halljam saját magam
Mindenen van egy gomb csak az legyen benyomva
Hogy az adását mindenki ide bele nyomja

Mindent bele a fejembe be
Mindent bele a fejembe be

A tiszta űr a néma csend hogy egyedül kell
Lenni
Megriaszt: ez nem beszél - ebbe nincsen benne
Semmi

Mindent bele a fejembe be
Mindent bele a fejembe be

Jó ezeknek érezgetnek és szart
Eszegetnek és elemzik is majd
Hogy mér ilyen mér olyan mér amolyan
A kis kula meg a nagy szarfolyam

5. Szívrablás

Hülye voltál mondom magamnak majd ha ez elmúlik
Csak múlna el már nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna ha velem is van ilyen
És most benne vagyok még sosem volt sűrűbb
homály
Pont az az egy az az egy ötven darabja az kéne
Elvinném s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
A szíve egy dobozban bársony közé
És kopognak az ajtóban áll én meg örülök hogy itt
vagy
Gyere be mit hoztál ide csak nem hiánytalan
Mindenem itt van csak a szív kéne ami még nálad
van
Azt nem adom mert te azt örökbe adtad szólok
mérgesen
S becsapom az ajtót felőlem meghalhat
Aztán megbánom: tessék a sajátom nesze az itt van

Dolgozzon az benned szolgálja életed amig van
Hülye voltál mondom majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem én vagyok ez már

6. Nagyvárosi románc

Nagyváros bevette nagylányt
Kellett a levesbe a szárnya
Ablakot nyit és amitt főzött
Azt kiönti a félhomályba
A gőz elszáll és a járdán
Ott marad a sűrű leves
Aztán néhány nagyobb darab
Feláll és új életbe kezd
Először is új külső kell
Ruhát kap a konzervgyárba
És munka után lezárt szívvel
Ül be egy jobb ételbárba
És hazafelé a kapualjba
Kitámad a bőrkabátt rá
Hogy ő még soha és senki őt nem
És a fiatal konzerv nyílik könnyen
És most jövök én arra éppen
Taxival elviszem haza
Szeretlek modom ő meg mondja:
Szeress nyugodtan majd nem
Figyelek oda
Csak csendben most suttogd
Most el fogom hinni
Látod ünneplőben vagyok
Pont el akarlak vinni
Valami napsütötte helyre
Szép fehér ruhába
Nagy hűvös szőlőket
Raknék be a szádba
Aztán még lelőnék
Valami nagy káros állatot
Mennyire szeretnél (szeretnéd)
A kis vér meg a puskaporszagot
Éreznéd rajtam
De éjjel nem zavarna
Könnyű textilek közt
Forognánk s hajnalba
Innál a boromból én a
Cigidből szívnék
És mondanád hogy soha
Ne menjünk el innét
És nem mennénk
Itt laknánk
Valami olyat biztosan találnánk
Aminek nincs vége vagy még sokára
Érnénk a végére

7. Csillagközi bál

Táncolj látod más is táncol
Szép a Hold is más is nézni
De csak hamár bepasizott
Nem vendégségben vagy itt a Földön
Élet folyik mér' ne
Fürdenénk a sűrűjébe

Ma bálba megy egész tejút és senki nem a régen
megúnt
Pörgést és keringést járja hanem mind bevadult
Hát járjuk ahogy minden járja csináld ahogy mind
csinálja
Dalt írok belőle és elé neklem neked hátha
mindenkinek
Tetszik az a nagyon szép rész benne hogy úgy
játsz a szívemmel
Mintha nem is lenne benne semmi sem csak üresen
állna
Mint a didergő királyba (a sajátja) de percenként
Néhányszor azért még megpróbálja hogy hátha

Mert könnyű úgy szeretni mintha nem is
Lenne egymáshoz rendelve semmi és
Minden mehetne ahova csak akar
Akkor nem lenne összejárva
Újra és újra sok
Régen megúnt csillagpálya

8. Tesis a világ

Régen még csak a Testnevelés
Szakos hallgatók tudtak szépen
Élni de ma már mindenki ha jót
Akar magának megyen mint állat
Éjjel bizonyságot tenni hogy közel a
Vég de előtte még jó lenne szeretni

Tesis a világ
Valami imát motyogj
El a WC-be aztán csináljad tovább

9. Már délután

Már délután elszívtam s utána mondtam a
csajomnak
Legyen ez ilyen nap sötétítsd be ablak angyal vagy
Kapcsoljuk be TV-t nézzük a felhős ég hogy szalad
Ottan a spektrumon utána megdugom míg guppikat
Bökdösnek a szálkák ha csipkedik a szárnyát egy
hal
Dögnek ottan a Duna TV-n nem kaptak hétvégén
eleget

Az erkélyen muskátlik ott eszünk szalámit
Magába meglátszik lehellet a légző rendszered
Ahogy csinálja az oxigén ellátást fenntartó
Légmozgást jaj de szép ez a kis élet hogy ilyenbe
Nem téved és szép zenét rakok be és zenél a
Belseje is ám a hasadnak a fejemet ráhajtom
És hallgatom hallgatom ott bent hogy vagy

10. Az utolsó aktus a földön

Szeretkezni voltam
Majd od'adom videon
Holnap fogják adni
Egy német adón
Nem tudtuk előre
Se a nőm se én
Hogy kamerák figyelnek
Mindent a serény
Éjjeli őr hívta a számot
Mikor a monitoron
Mozgást látott
Mer' akkor már régen
Nem is történt semmi
Se baszás se ölés
Amit érdemes fölvenni
És most meg
ÁÁ -
Mondja a csajom
ÓÓ a monitoron
Nem volt senkinek kedve
Semmihez itt a földön
Csak a műholdak tömörültek
Fölénk és a holdon
A felső tízezer azt
Figyelte hogy
Annyi év után
Megint beverte
Egy srác nem volt
Olyan nagy szám a
Dolog de húst
Olyan rég láttak
Hogy minden
Bepárásodott
És kikockázták ott
A csajom arcát és
Vele mondták azt a
Magánhangzót hogy:
ÁÁ, ÓÓ

11. Kólagép

Szádba rágtam jól elmondtam
Amit elmondani nem lehet
Azt gondoltam élvezed majd
Hogy a felvázolt esetek
Nem a te bőrödre mennek
Nem kell hogy beleengedd
Magad a fortyogó barnás zöldes lébe
És most meg azt mondják
Hogy bocs de mégis kéne

Ne sírjál ne is nedvezz
Ne nyúlj a régi sebhez
Ne vérezz ne izzadj
Ne köpködj hogy na most mit vagy
Úgy oda élj szárazon a test kis sziget
Maradj azon lelkecske tengerre
Néző szobába alszol máma

A sós pára a könnyű ködök
A felhőjáték a felhők mögött
Égi tenger tejszínputtók
A fémen harmat ha van egy kis apród
Azt a kólagépbe kéne dobni
Levet ereszt a lélek most mi
Itt a baj a földön vagyunk
Itt nem szégyen ha mindent hagyunk

Folyni a föld csak nyeli ha vér
Ha harmat mindegy neki itt minden
Megvolt tényleg igaz a
Lándzsahegyre rászúrt szivacs

Ugye elalszol ma drága
Ha nem is vígasztal senkise máma
Tudom menni fog nélkülem is
Tudom hogy tudod

12. Éjjeli nyugtató

Most már el fog múlni
Nem lesz semmi baj
Jobb lesz és aztán kicsit
Megint jobb lesz
Régóta fontos hogy vagy
Mindegy mit akar
Az a sok ellenség akit
Neked ereszt

Az élet de én vagyok az őrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal ott körözök

A szobában éjszaka
Te álmodsz és fasza
Dolgok pörögnek végig az agyadon
Éppen lepkét kergetsz amikor
Felkelt a suhogó szárnyam árnya a faladon
De ne félj ez én vagyok az őrangyalod…

Ne félj ez én vagyok az őrangyalod
Azt szeretnénk hogy neked ne legyen semmi bajod
Sőt inkább jobb legyen mint a többinek
Senkit ennyire nem szerettek (A Földön)
Mindent szeretsz majd
Minden meglesz párszor
Mások által szépnek mondott életed lesz
Aztán kilépek majd a fehér angyalcájgból
És felhúzom a szőrös patás másik jelmezt
De ne félj ez is én vagyok az őrangyalod
Ne tegyél hirtelen mozdulatot
Tudod kezemben felhúzott
Kalasnyikov ragyog

13. Űrtúrista

Eddig egyedül tűrtem az űrben és most
Bárki jöhetne már ugye nem hitte el senki
Hogy meghalni muszáj az én őrangyalom
Egy barom elzavartam már rég engem ne
Mentsen meg senki akit én szeretnék

Hatalmas ágyban hófödte csúcsról egy
Néger nővel lecsúsztam s újból hozatni
Bárból az ikrás szendvics locsolni nőre
Pezsgőt mer szexis csak túristának jó
A világba soha nem állni csak menni
Hátha közbejön egyszer valami fontos
Amúgy meg várni hátha majd most hol
Az élet olyat hogy halál a vége
Ott nem emlékezni másra csak szépre

Én meg egyedül tűrtem az űrben és most
Bárki jöhetne már ugye nem hitte el senki
Hogy meghalni muszáj az én őrangyalom
Egy barom elzavartam már rég engem ne
Mentsen meg senki akit én szeretnék
Csak Ziggy nem jött a héten hogy átintsek
Neki hogy visszaintsen hogy érti hogy értem
Mér repül ilyen gazdátlanul már nekem
Esik szarul

14. Múlató

Életbe maradunk bebábozódunk, találunk valakit
Valamit mondunk neki hogy úgyis mindegy hát
gyere velem
Halálig jobb híján leszel-e, nem lesz egy
fáklyásmenet
Tudod mibe kerül annyi fáklya? Hát te inkább csak
Belül gyújts egy gyertyácskát minden napra egyet
Néha majd elfújom olyankor szeretlek a sötétbe
Csöndesen látod a testnek is jó, a léleknek meg egy
Kép a sötét mellékhajó oldalán vagy a gyüliben az
Aznapi csodán csüngeni mint Évának az almája a
fán
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette hogy akármit
fog
Az kéri hogy eressze, mink meg csak szoríjjuk hogy
érezzük
Hogy meleg, hogy nem vagyunk egyedül nosza
öleljetek meg!
Addig is kalandos a TV-ben az este töltök pohárba,
hogy valaki
Szeresse szegény főhősnőt hamár a főhős nem ér
rá mert a
Világot pelenkázza éppen be hogy ne potyogjon rá a
szar
Mindenre, száraz fehér de amúgy mindent szeretek,
néha
Karácsony térdemre gyereket, szép betegségeket
nevelünk majd
Magunkba csendesen megvárjuk míg eldöl a gomba
a rexasztalon ha egy
Bátrat lökünk aztán oda se nézve a padlóra köpünk
ennyi
Volt tényleg tényleg csak ennyi sakkban csak
paraszt kártyába
Betli -> Vége az egésznek